Sziasztok!:)
Nemsokára karácsony!!!*-* Gondoltam indítanék egy ilyen TAG-et, amiben leírok pár karácsonyi filmet, tapasztalatot, és hasonlókat! Ma, a NAGY karácsonyi bevásárlást írnám le nektek, ami eléggé érdekesen sikerült, bár ez tőlem nem túl meglepő!:"DDDD
Na, szóval az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, idén végre időben elindulunk bevásárolni az ünnepekre, mert eddig általában az utolsó pillanatban rohangáltunk, ami, valljuk be, nem túl szerencsés. Szóval akkor idén időben elkezdtük, de persze az egész család, mind a HÁROM(!!!!) kistesómmal. Kérem szépen, egy kis ismertető róluk: Leah, a legkisebb, aki mindössze 4 éves, viszont olyan jól tus ordibálni, hogy Sten nagypapát is kenterbe veri vele. Nála 2 évvel idősebb Will, akit viszont csak a számítógépes játékok érdeklik. Néha már sajnálom, hogy 3 éves korában sz ölembe ültettem, miközben én is ezekkel kockultam. A legidősebb hugom Lucynak a 12 születésnapját ünnepeltük nem rég, és neki ez az életkor már a "kamaszvagyokésaztcsinálokamitakarok"-nak tudta be, így vele is szinte csak a gond van mostanában. Akkor ott tartottam, hogy bevásárlás. Már az elindulás sem volt zökkenő mentes, mert az egyikőjüknek nem tetszett a kabátja, a másiknak fájt a lába a cipőjében, nekem pedig már melegen volt, mert persze, én régen felöltöztem. Ez eltartott minimum 10 percig, de lehet, hogy tovább is. De természetesen a buszt is lekéstük, és persze szombat volt, az az, csak negyed óránként járt. Oké, no problem addig is olvastam. Sikerült azt a járművet kifognunk, ami olyan büdös szagot árasztott, hogy alig bírtuk ki. Azt meg kell említenem, hogy a plázában ezren vásároltak? Nem, szerintem nem. Na, és itt kezdődtek a még nagyobb gondok. Mindenki másfele akart menni. Legkisebb húgom a játéküzletbe, Will valamelyik elektronikai üzletbe, hogy a kirakott próba telefonokat nyomkodja, Lucy valamelyik fura nevű ruha üzletbe, ahol inkább felnőtteknek árultak cuccokat, de mindegy.... Anya a karácsonyi butikokat akarta megnézni, apa haza menni, már 5 perc után, én pedig a könyvesboltba. Végül úgy döntöttünk, hogy két résre szakadunk, azaz anya, én és az idősebbik húgom megyünk a nekünk tetsző helyekre, a többiek pedig a nekik tetszőkre. Először beugrottunk a ruha boltba, mert Lucy kikönyörögte. Ilyenkor annyira örülök, hogy 2056-ban vagyunk! A nagymamám azt mesélte, hogy az ő idejében még csak lassú mozgólépcsők, liftek, és lépcsők voltak, és ha még mindig így lenne, akkor eléggé nehezen jutottunk volna fel az 5.-en lévő boltba! De feltaláltál a repcsőt! Talán a régi mozgó légcsőkhöz tudnám hasonlítani, csak sokkal gyorsabb, és megáll a megadott helyeken, pont, mint a lift. Szóval felmentünk a butikba, és a drága testvérem belevetette magát a ruhák tömkelegébe. A hiszti sem maradhatott el, és legyen annyi elég, hogy anya, és a hugicám stílusa egészen különböző. De nagyon.... Ha ez még nem lenne elég, apa felhívott minket, hogy menjünk már le az élelmiszer üzletbe, mert van egy kis bibi. Mi persze rohantunk, és amikor odaértünk, mondhatni, olyan boldogok voltunk! Két kisebbik tesóm a földön ült, és bőgtek, a faterom pedig ott állt, mint egy szerencsétlen. Anyámnak már így is elege volt, de ez még csak tetőzte az idegi állapotát. Nehezen felrángattuk a még mindig síró gyereket, és megpróbáltunk bevásárolni. A sorban állásnál a tömeg még csak a kisebb gond volt, az ott üvöltöző ürge már nem. Olyan szavakat vágtak egymás fejéhez, hogy én szégyelltem magamat. Egy alkalmazott próbált rendet tenni közöttük, kevés sikerrel. Az egyik meglökte a másikat, aki viszont apámnak esett, így ő is elkezdett velük ordítozni. Az egész helyzetet az mentette meg, hogy mi következtünk a sorban. A pénztáros berakta a leolvasó gépbe az árukat, ami szerencsére gyorsan kidobta őket becsomagolva, így mehettünk is. A muterem végül kioktatott minket, hogy vásárolni sem tudunk rendesen. Végül hazaindultunk, idegesen, fáradtan. Úgy döntöttem, majd másnap elmondom nekik, hogy nem vettünk ajándékokat.
